Vincze Ferenc: A bácskai James Bond

My name is Bond, James Bond. A titkos ügynök elrugaszkodott a talajtól, és kidugta fejét a vízből. A tenger lágyan körülölelte, a hullámok átcsaptak néha a feje fölött, lebegett. Valahol a messzeségben a part, s körülötte az Adriai-tenger. A parton pedig városok: Trieszt, Pula, Fiume, Split, Dubrovnik. Városok, egy ország, majd országok. S a tengerben James Bond.

Az olvasó elbizonytalanodik: mi ez? Európai helyszínen játszódó amerikai film összefoglalója, vagy valami más? Nem amerikai, mégcsak nem is film. Újabb lelet, méghozzá egy könyv. Kijárat az Adriára, avagy James Bond Bácskában. Az elkövető Lovas Ildikó. A történet időpontja 2005. Vagy 1944. Lehet, hogy inkább 1967, vagy mégsem. Beszéljünk inkább időintervallumról. A helyszín Magyarország, Jugoszlávia, Szerbia és Montenegró… A helyszín változó, vagyis változatlan. Változó változatlanság. Vajdaság és Bácska. Hovatartozása kérdéses, immáron több mint nyolcvan éve. Mikor, hová. A szél járásához hasonlóan. Azonban ez részletkérdés. Az élet ettől még zajlik. A gyerekek megszületnek, felnőnek, majd megöregszenek. Aztán meghalnak. Szerelmek fogannak, mint ahogy ez lenni szokott a világ bármely táján, s háborúk zajlanak, ahogy ez már lenni… Nem, ez nem megszokott a világ bármely táján. Itt sem, csakhogy itt mégis megtörténtek. Valamikor 1914-ben kezdődött, mikor Gavrilo Princip, mellényében egy pisztollyal, kezében pedig egy szál rózsával felment szerelméhez, aki visszautasította. A rózsát elfogadta, a pisztolyt pedig nem vette észre. Fél óra múlva eldördült egy lövés, s megváltozott a történelem nyugodt rendje. Valamikor itt kezdődött. S folytatódik hosszú éveken keresztül. Ma sincs még vége. A közelmúlt történései beírták magukat a történelemkönyvekbe. A dél-szláv háború, majd a második világháború után, 1999-ben, először bombáztak Európában. És az események kitörölhetetlenül beíródtak az ott élő emberek életébe, emlékezetébe. Benne vannak mozdulataikban, a kimondott és elhallgatott szavaikban. És ott vannak a könyvekben is.
Lovas Ildikó regénye szembenézés és elszámolás. Önmagával és a történelemmel. Feldolgozása mindazoknak a borzalmaknak, helyzeteknek, örömöknek és bánatnak, melyeket átélt, megélt, sőt, túlélt. És nemcsak bánatról meg félelemről szól(t) az élet a Vajdaságban, hanem minden másról is. Szerelemről, sikerekről, gyerekekről, erotikáról, szóval mindenről, mint máshol. Ugyanakkor a hely szelleme, az a bizonyos sokat szapult „couleur locale”, rányomja a bélyegét az életre. Multikulturális környezet, ahol egymás mellett élnek szerbek, horvátok, magyarok, németek és még sokan. Többnyire békében. Főként, ha békén hagyják őket. Ez évszázadok óta állandó. Az együttélés. Csupán az ország változik folyamatosan. Kelet-Európa azon ritka és érdekes helyei közé tartozik ez a vidék, ahol az ember anélkül, hogy kilépett volna életében házának kapuján, akár több állam állampolgára is lehetett. Ez egy ilyen hely. Ahogyan a regényben is megtörténik. Hőseink visszafele tartanak Nyugat-Európából, mikor a repülőtéren fiatal határőrök elkérik útlevelüket. Jugoszláv útlevél, azonban az ország időközben nevet változtatott: Szerbia és Montenegró. A nyugat-európai, fiatal határőr nem érti a dolgot. Ilyen az ő világában nem történhet meg. Az útlevél így érvénytelen, mert már nem létezik a borítójára írt ország. Szóval ez a helyzet nagyon is jellemző. Egzisztenciális probléma. Innentől kezdve pedig egzisztencialista regény. Hová tartozunk és kik vagyunk. Minduntalan visszatérő problematika. Fokozottan érvényes ez a mostani Magyarország határain túl élő magyarságra. Ők a határon túliak; a kisebbségiek, a nemzetiségek odaát. Vagy éppen szerbek, románok, horvátok, ukránok, szlovákok ideát. Elbizonytalanított egzisztenciák. A lét furcsa játéka helyrajzi átrendezéseknek köszönhetően. James Bond balkáni kiküldetésen van. Figyel, és értesíti feletteseit. Titóról, a helyzetről. S közben éli a hétköznapok nyugodt életét. Szereti a nőket, szeret triciklizni, azaz egyszerre két nővel… Szerbbel, horváttal vagy magyarral. Közben az ő identitása is változik. Hol szerb, hol angol. Mikor hogy. Egy furcsa társadalom furcsa tükörképe ő, s közben ne felejtsük el, hogy titkos ügynök. Ő a regény egyik hőse. Története újra és újra átszövi a cselekmény menetét. Megszakítja a történet sodrását, kitérőkre kényszerít bennünket. Fiktívvé tesz eseményeket, vagy igenis valóssá?
És a főhősnő. Aki sokat megélt eddigi élete során. Szerelmeket, forradalmakat, háborúkat, és újra szerelmeket, és újra háborúkat… Mindez azonban nem változtatta meg. Az maradt, aki mindig is volt. Nő. Akinek fontos a külcsín. Mint minden nőnek bárhol a világon. Akinek fontos a feneke. Aki durcás lesz, ha a tengerparton a kedves, a választott férfi nem vele foglalkozik, hanem egy formás, tigriscsíkos bugyiba bújtatott hátsó után mereng. Minden porcikájában nő. Érzékeny és érzéki. Nem utolsósorban anya, aki aggódik a fiáért. Szerető gondoskodással fekteti le este, majd utána kimegy az utcára, mert forradalom van, s abban részt kell venni. Ő is forradalmár, azaz forradalmárnő. Az élet adta megannyi szerep, melyeket teljesíteni kell, melyeknek meg kell felelni. A háttérben pedig vonul a történelem. Néha nagy, néha apró léptekkel, attól függ, mennyire figyelünk. Főhősnőnk figyel. És James Bond is figyel. Az elbeszélés menete meg-megszakad, hogy nyomon követhessük az egyre öregedő titkos ügynök életét. A cselekmény pedig több szálon fut: hol 1944-ben járunk, s főhősnőnk felmenőiről olvashatunk, hol a hatvanas években, s Bond rejtélyes és erotikus kalandjait élhetjük át. Jelen lehetünk főhősünk születésénél is. Ahogyan Tito halála (1980. május 4.), úgy a 67-es dátum is történelmi pillanat. Megszületik az, aki egyszerre tárgya és írója a regénynek. Dokumentarista és önéletrajzi regény ez, melynek fő csapását a dél-szláv környezet adja. Meghatározó, izgalmas, furcsa illatokkal teli régió ez, hol nem lehet unatkozni, s hol minden szörnyűség ellenére is tud szép és gazdag lenni az élet. Lovas Ildikó regénye az életről szól, a magyarságról, a Vajdaságról, történelmünkről. Rólunk szól. Miközben fűszerként ott az erotika, a szerelem, a háborúk, és persze James Bond.