Via del Corso

Lovas Ildikó a vajdasági magyar írás újabb jelensége; a szót szándékosan használom így, mert irodalmi föltűnése csakugyan jelenség volt. Ő már az Új Symposion ún. nagy nemzedékének, sőt nemzedékeinek beérkezése után jelentkezett, őrzi ugyan azt az irodalmi újdonságot, amit ők hoztak, de írásaiban erős koncentráltság lelhető föl, a pontosság, a nyelv takarékos használata jellemzi.

Ez a kisebb prózai formákra illő törekvés is magyarázza regényének, novelláinak sajátosságát. Mint szerkesztő, néhány különleges Üzenet-számot adott ki. Szerkesztői törekvésében is föltűnt, hogy más táji hagyomány, más ízlésetalon jellemzi, mint közeli és távoli elődeit a vajdasági magyar irodalomban. Furcsa, egyedi írás az övé: az ún. bácskai hagyomány tárgyi világa (Szabadka és környéke) a vajdasági irodalom színes prózaörökségével földúsítva. Az a szintetizáló törekvés, amely a mostani Tolnai Ottó írásait jellemzi, Lovas Ildikónál készen van, saját nyelv lett, sajátos prózai stílust jelent. A körülmények miatt a magyar irodalmi közvélemény nem ismeri még annyira, mint a Híd vagy az Új Symposion régebbi szerzőit, de az úgynevezett szakma már érzékeli, hogy vele nagyon tehetséges, egyéni hangú prózaíró jelent meg. (Fülszöveg)

Tartalom

A valós pincér 5
Az égi toll 18
Nusi néni cipője 27
Gránátalmával a böjt idején 34
A test harangja 43
Rózsák 53
Miért nem, Uram? 58
Via del Corso I. 64
Via del Corso II. 74
Tájkép sárgával 89
Női akt cickafarkkal 98
Patak sárga ég alatt 109
Kék duna keringő 119
A borítékolt gombolyag 129
Egyetlen történet 139
A gyógyszerész barátja 182
A gyógyszerészsegéd 190
Színházi történet 196
A cukrászda 205
A mozi 211
A katonakert 215
A vihar 220
Krámer kabátja 227
Szeráfi történet 234