Tanuld meg

Ivan Cankar novellájában a városban tanuló fiú szégyelli falusi édesanyját. Amikor a fekete ruhába öltözött idős asszony meglátogatná a városban, barátjával megy az utcán, s úgy tesz, mintha nem ismerné fel.

A szegény ember pártjára álló gazdagabb megcsörgeti a zacskóban lévő pénzt, ekképpen fizetve a pecsenyeillatot szagoló szegény helyett - akitől a lacikonyhás azt követeli, fizessen neki, mert szagolta a hús illatát.

Tito elvtárs életét Lux nevű kutyája mentette meg.


Makaó az Adria partján

(Szarajevó - Dubrovnik)

Bosznián át leautózni a tengerpartig.

Vasúti hídon zötyögünk. Tiki-taka-tiki-taka. Így szólnak egy másik országban az autó kerekei. A síneken szólnak így. Nem mintha izgatott volnék. Végtére is kevés az esélye annak, hogy éppen most jöjjön a vonat. Bár volt rá példa, így a sofõr. Gondolom, valamelyik kisiklott. Egy éles jobb kanyar után percekig autózunk anélkül, hogy falevél rezdülne. Aztán ott a másik határ. Ezt többször megcsináljuk, ha jól számoltuk, hétszer lépünk ki és be. Szerbiából ki. Boszniába be, ki. Horvátországba be, ki. Boszniába be, ki. Horvátországba be.

Bosznián át leautózni a tengerpartig.


Egy másik hatvanas évek

A ’60-as éveket nagyon szeretem. Akkor élni, erre szoktam gondolni, erőteljes dolog lett volna. A minap éppen Komár Laci (nyeszlett nyünyü, ilyeneket jegyeznek meg kegyetlen fiatalok, punkok, rockerek – régóta nem vagyok már tisztában ezek jelentésével) mesélt a tévében a Scampolóról, hogyan zenéltek ott, miképpen tanulták a dalszövegeket, Komárnak meg is bocsátottam kicsit...


Kijárat az Adriára (James Bond Bácskában)

Tegnap a vonaton arra riadtam, hogy:

"Élőhalott lesz maga, élőhalott lesz, mielőtt meghal. Úgyhogy vigyázzon a vérnyomásával, mert nem biztos, hogy sikerül rögtön meghalni, előbb élőhalott lesz, ágynak esik, fölfekvései lesznek, senki nem néz majd magára, és úgy fog meghalni. És miért ilyen piros a szeme? Meg is vakulhat, tudja azt maga? Megvakul, aztán élőhalott lesz, úgyhogy menjen el az orvoshoz." Az idős asszonyt, akihez ezeket az őszinte szavakat intézte középkorú útitársnője, csak félprofilból láttam, de máris élőhalott volt.

Tegnap a vonaton arra riadtam, hogy:

"Élőhalott lesz maga, élőhalott lesz, mielőtt meghal. Úgyhogy vigyázzon a vérnyomásával, mert nem biztos, hogy sikerül rögtön meghalni, előbb élőhalott lesz, ágynak esik, fölfekvései lesznek, senki nem néz majd magára, és úgy fog meghalni. És miért ilyen piros a szeme? Meg is vakulhat, tudja azt maga? Megvakul, aztán élőhalott lesz, úgyhogy menjen el az orvoshoz." Az idős asszonyt, akihez ezeket az őszinte szavakat intézte középkorú útitársnője, csak félprofilból láttam, de máris élőhalott volt.

"Nem jön Szabadkáig? Én oda megyek a barátnőmhöz látogatóba. Szép város, gazdag is volt régebben. Hát nagyon sajnáltam őket, amikor itt berepültek. Minden este tízkor jöttek a gépek, úgy féltem, remegett a mennyezet, olyan alacsonyan szálltak a bombázók, féltem, vacogtam. Én tudom, mi a háború, négyéves voltam a második világháborúban, jól emlékszem. Maga emlékszik?" Az élőhalott akkoriban legalább huszonnégy lehetett, de nem emlékezett semmire. Azt hiszem, megnémult.


Kijárat az Adriára

,,A nevem Bond. James Bond.” Mondta a kém. És fejest ugrott a tengerbe.

1941. július 14-én az ügynök leadta jelentését feletteseinek. Tricikli, mert ez volt a beceneve, a brit haditengerészet titkos büszkesége volt. Nem kerülhetett sor semmire a világban, amiről ő ne szerzett volna tudomást, ne írt volna jelentést. Júliusi jelentése több okból is emlékezetes maradt a történelem, a figyelmes utókor számára, hogy’is ne, hiszen majdnem megváltoztatta a II. világháború kimenetelét. Ha legalább annyira komolyan veszik, amennyire büszkék rá. De mindenben még az angolok sem tökéletesek. Két komoly hibát mindenképpen elkövettek: nem hitték el a júliusi jelentés állítását, miszerint a japánok az év vége előtt meg fogják támadni Pearl Harbort, és nem vették komolyan azt sem, hogy a németek által ,,túlfűtött gőzkazánnak” nevezett területen – ez Szerbiát jelentette – egyre jobban és ügyesebben szervezkedő vezető, akit barátai és elvtársai Tito fedőnévvel illettek, korántsem csak antifasiszta háborúra készül, együttműködése Moszkvával nem látszólagos, éppen ellenkezőleg, a szövetségesekkel (Angliával) cicázik, célja pedig a kommunizmus. De mégiscsak nehéz volna úgy felsóhajtani, hogy maradtak volna inkább Draža Mihailović pártján.


Szentek és vizek

Lovas Ildikó írása: Litera, 2006. április 19.

A litera Nemzeti tizenegy, avagy két választás Magyarországon című sorozatába felkért tizenegy írót, hogy a 2006. április 10-től 20-ig tartó időszak egy-egy napján rövid jegyzetben számoljon be köz-érzetéről, különös tekintettel a polisz ügyeire és állapotára.

(2)

Azt mondja a Nikola, hogy húsz évre megoldják a dolgokat.


Sveti Nikola nevét jól ismerem, vannak barátaim, kiknek családi védszentjük. Dalmáciában pedig Szent Miklós, Sveti Nikola a viharba jutottak megmentője.


A spanyol menyasszony (Lány, regény)

"Már csak a szíve és a kisszíve volt hátra, azokat is lefejtette a bélről, a kezén a hideg zsírcseppek táncot jártak, ahogyan az ütőérbe vágott, hogy az alvadt vért eltávolítsa. Elég sok alvadt vér volt a szívében, ahhoz képest, hogy milyen kicsi."

Miután valamennyire sikerült megnyugtatnom a férjem, beparancsolt a szobámba, ahonnan az ő engedélye nélkül nem jöhetek ki. Szerinte rendjén való dolog egy szoptatós anyával az ilyen viselkedés. Nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan fog bekövetkezni.

"Már csak a szíve és a kisszíve volt hátra, azokat is lefejtette a bélről, a kezén a hideg zsírcseppek táncot jártak, ahogyan az ütőérbe vágott, hogy az alvadt vért eltávolítsa. Elég sok alvadt vér volt a szívében, ahhoz képest, hogy milyen kicsi."