Részlet

Szeráfi történet

Részlet a Via del Corso című kötetből

Nem kalandoztam már olyan régi időkben, amelyek a városháza építésének idejére tehetők. Egy ideig nem. Megfáradtam. Meg aztán nem szerettem volna, hogy végképp rám ragadjon az elmúlt város iránt egyfolytában vágyakozó szövegíró szűk - rojtosodó selyem, rühes macska szőréhez hasonlatosan kopott bársony, likacsosan sárga rüssös - ruhája. És tán azt se kérdeztem, megértik, ugye? Pedig ugyan kivel beszélhetném meg azt, hogy a folytonos üléstől, a szöveg fölötti görnyedéstől kiseggölődött, könyéktájt pötyögőssé vált ruházatomban inkább vagyok egy szigorú megfigyelő, a levegőégben aranyosan sárgállva elrepülő sárkány leejtett szárnya vagy annak is csak egy pikkelye, s nem bánatos kornyadozással sóhajtozó, a múlt felé hunyorító, a jelen iránt vaksi vénkisasszony. Öregecske angyal.


Meztelenül a történetben

Részlet a regényből

2. Tehát a nő, akiről ez a történet szól, igencsak szomorú, ott ül az ágy szélén, fehér hálóingben, egyszerre gondol a halálra és veti el annak lehetőségét, egészen összefagyott már, szilvaszín kék a lábfeje, magányos. Combján - a szorítástól - szinte feslik a hálóing. Annak kellene történnie, hogy az ágy végtelen távolságban lévő másik végéből egy kéz átfogja a vállát. Jó. A nő - hősnő - mordul egyet, odébb húzódik, még mit nem, azt nem (ugyan ki akarta volna azt, éjjel háromkor, fáradtan és álmosan, esetleg fájó gyomorral). És ha valóban nem történik semmi, akkor a szomorú nő sértetté válik: féltékeny lesz és szemrehányó, mert úgy hiszi, nem szeretik már. Azt miért nem? Amikor igen. A fizikából kölcsönvett hasonlattal, mely azonban talán a folyamat lényegét is megközelíti, azt mondhatnók, hogy valamint a villamosság, ha az áramvezetékben erős ellenállásra talál, hővé alakul át, úgy a szexuális gerjedelem is, ha a pszichikus áramkör el van előtte zárva, és csupán az alárendeltebb idegpályákat telítheti, oly motoros, vazomotoros, szekretórius, respiratórius tevékenységek mozgatójává alakul át, melyeknek pszichikus korrelátuma a szorongási érzet. Nem arra gondolok, hogy a nő azt várná el a férfitól, ami Tahtúr bejárónőjével történt, fejével a hűtőben, noha az is kétségtelenül Ferenczi magyarázatára szorulna, de mégsem kerülhetem meg az ,,azt nem, holott igen" kérdéskörét.