Kijárat az Adriára

Kijárat az Adriára – James Bond Bácskában

"A Vajdaságban élő, Sziveri-díjas írónő regénye a kilencvenes évek tragikus történelmi-egyéni élményeinek epikus lenyomata. A regény elbeszélőinek nyomozásai rendre az egyéni sorsok nyomvonalait és a személyiség belső tájait kutatják, de ezekben a szövegekben rendkívül fontos a háborús hátország mindennapjainak atmoszférája. "


Balázs Attila:A balkáni kémnő

Van egy angyali nő, aki annyira titkos, hogy még mindentudó E. P. (gondolom, Esterházy Péter, e "híres magyar író") se látta volt, még fényképen se anno. Nos, ez a nő 1 kém! Most pedig írt 1 kémlelő könyvet, nem túl vastagot, de nagyon szemtelent és dinamikusat, s abban - egyebek mellett - azt is elárulja, hogy E. P. nemhogy nem látta őt meztelenül - történetben sem, Palicsban sem -, de nem látta egyáltalán, meg sehogy. És nem azért, mert otthon felejtette volna legendás szemüvegét... Nincsenek emlékei, nincsen tudomása: róla. E. P.-nek. Hát azt lehet mondani, amennyiben így van, hogy a kémnek ez csak jót jelent. Persze, hogy nonszensz ugyanakkor, mert maga a kémnő írja le, hogy ezt E. P. így mondta neki, s akkor már bármelyik kémlogika szerint is, de találkozniuk kellett, vélhetően látniuk is egymást. (Tetszés?) Na, bár szervül az újabb "meztelen balkáni történet" egészébe e jeles, kissé misztikus esemény, szomorúan (vagy épp felcsillanó szemmel) tudomásul kell vennünk, hogy E. P. szerepe ebben a könyvben ezzel nagyjából ki is merül. A kémnő sokkal szemet szúróbbat "köp" bizonyos M. M.-ről, akinek jelentéseit - olybá tűnik - szívesebben és gyakrabban olvassa, következésképp tán nagyobb hatást gyakorolnak is rá, azonban vigyázzunk ám! Lehet, csak elterelő manőverről van szó. Különben is: ki tud komolyabban szólni a hatásmechanizmusok bonyolult működéséről ilyen kis izében?